| KÁROLYI MÁRIA
SAVARIA FÖLDJÉNEK ŐSI KULTÚRÁI
A RÓMAIAK ELŐTT
Szombathely belvárosa a római kori Savaria romjaira települt. Az i. sz. I. század első felében Claudius császártól "colonia" rangot nyert város az évszázadok folyamán többször volt igazgatási központ és jelentéktelen kis település, de egyike azon európai városoknak, melyeknek lakottsága a római időktől a jelenkorig folyamatosnak tekinthető. Erre utal a Savaria (Sabaria) ókori név fennmaradása, így nevezték meg a várost a korai középkor idején is, míg a XIII. századtól a mai név: Szombathely vette át a korábbi, még az őskorból eredő római elnevezés helyét. Történeti vizsgálataink azt igyekeztek felderíteni, hogy a római kori városalapítást milyen események előzték meg, kik voltak e földrajzi táj lakói, az emberi kultúrának milyen ősi nyomait őrizte meg a föld, melyet a város területének, territóriumának nevezünk.
-----Biztos régészeti adataink az időszámítás előtti 6. évezredig követhetők vissza a múltba, de azt is jelzik, hogy már hosszabb történeti fejlődés állomása az a földművelő kultúra, melynek nyomait e tájon elsőként megtaláljuk. Nem meglepő kutatásaink végső eredménye, mely szerint vizsgált területünkre sűrű lakottság jellemző az évezredek során át, még ha változik is az itt megtelepültek kultúrája, kapcsolatainak földrajzi iránya és nyilván etnikai összetétele is. Az európai régészeti kutatás fontos feladatának tűzte ki az európai városi fejlődés különböző útjainak vizsgálatát, hiszen megfigyelhetően más-más tényezők alapozták meg a különböző területeken és eltérő időkben lezajló urbanizálódási folyamatot.
-----Húsz esztendeje még az osztrák régészet véleménye az volt, hogy a nyugat-dunántúli vidék a korai neolitikum idején lakatlan maradt. Az adatok hiányát azonban csak a helyi kutatás megszakadása okozta, és az 1970-es évektől kezdve gyorsan szaporodtak e korból származó leleteink.
-----Savaria-Szombathely városa az Európát észak-déli irányban átszelő, úgynevezett Borostyánkő-útvonalra épült. Mostanáig úgy látszott, hogy a római időkben fontos szerepet játszó katonai és kereskedelmi útvonal őskori ismerete az i. e. 2. évezredbe, az európai bronzkorszakba nyúlik vissza. Helyi régészeti kutatásaink azonban azt igazolják, hogy ennek az egyik legfontosabb európai útvonalnak használata jóval előbb, az i. e. 7-6. évezredben már megkezdődött.
-----Területünkön az útvonal sok vízfolyástól szabdalt termékeny földön halad át, a kelet-alpi hegyvidék nyúlványai alatt. A hegyvidék néhány tagja: a Vashegy, a Kőszeg-Rohonci-hegyvidék és a Borostyánkői-hegység meghatározói lettek a vidék korai anyagi kultúrájának. Az innen származó kőzeteket (szerpentin, zöldpalák, mészkövek, bazalt, amfibolit stb.) dolgozták fel a neolit falvak lakói csiszolt szerszámoknak, ékszereknek és valószínűleg edényeknek is. A bronzkorszakban jelentőssé vált hegyi település, a velemi Szent-Vid magaslat lakottsága már a neolitikum idején megkezdődött, ekkor indulhatott el a helyi kőzetek bányászata is.
-----A kőanyagok távolsági kereskedelmére igen korai adatok utalnak: az Alpok kőanyagai megjelennek a Dél-Dunántúlon, a Bakonyból származó radiolaritok eljutnak Ausztrián át Csehországig, Bajorországig, a kárpáti obszidián feltűnik Észak-Itáliában már az i. e. 7. évezred végén. A kőkor nálunk valóban kőszerszámokra alapozott gazdálkodása, életmódja a gyorsan romló eszközök miatt újabb és újabb nyersanyagokat igényelt, ez magyarázza a korszak kőéhségét.
-----A helyi kőbányászat és -feldolgozás lehetett az egyik alapja vidékünk sűrű lakottságának már a kőkorszak idején is. A települések lakói zömmel zöldpalákat használtak csiszolt szerszámaikhoz, és pattintott kis eszközeik főleg Bakony-vidéki radiolaritból készültek. Az obszidián helyi hiányának oka valószínűleg az, hogy ezt az értékesnek tartott nyersanyagot dél felé továbbították az adriai tengerpart kultúrái számára, amelyekkel bizonyíthatóan állandó kapcsolatban álltak. Cserébe tőlük szerezhették be a tengeri kagylókat és csigákat, melyekből változatos ékszerek készültek. A kőszerszámkészítés alig változó, több évezredes gyakorlatának bizonyítéka a Szombathelytől nyugatra, Dozmat községnél feltárt korai bronzkori műhely, amelyben nagyobb mennyiségű, baltának előkészített, durván hasított kőzetdarabot találtunk. Valószínűleg a zöldpalák kitermelése vezetett a Kőszeg-Rohonci-hegyvidék rézérc teléreinek felfedezéséhez és a helyi rézmegmunkálás megindulásához az i. e. 5. évezredben. Ezt a feltevésünket azonban ma még nem tudjuk bizonyítani.
-----Vizsgált területünk földrajzi jellemzője a sűrű vízhálózat, mely széles, egykor mocsaras folyó- és patakvölgyekbe futó sok kisebb vízfolyásból áll. A legkorábbi településeink, amelyek már rendszert alkotnak, végigkísérik a Répce, a Gyöngyös, a Perint, a Sorok és a Rába partjait. E települések ma is megfigyelhető felszíni nyomai sokszor szinte egymásba érnek a még kisebb patakok, mint a Szombathely közelében futó Arany-patak mellékén. Olykor megtalálhatók mára már eltűnt egykori tavak partján is. Két újkőkori településünkről, a séi és kisunyomi ásatásokból származó faszenek kormeghatározását végezték el 2002-ben az MTA Atommag-kutató Intézetében, Debrecenben. A radiokarbon vizsgálatokból úgy látszik, az i. e. 6. évezred utolsó negyedében élt mindkét település néhány kilométerre a mai Szombathelytől. A mai nagyváros furcsa, elnyúló alakját a városkörnyéki kis települések lassú beolvadása okozta; történeti érdekesség, hogy itt e sűrű apró falvak rendszere már az újkőkorban, mintegy 7 ezer évvel ezelőtt kialakult.
Újkőkori díszített agyagtál az 1981-es kisunyomi ásatásból
(a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájából)
-----Tudjuk, hogy emberi kultúránk ennél jóval régebbi eredetű, de néhány bizonytalan adat kivételével a korábbi időkből ma még nincsenek ismereteink. Másként vagyunk a természeti környezet évezredes, sőt évmilliós változásairól szerzett adatainkkal. Több évtizednyi helyi kutatómunka (Visnya Aladár, Bendefy László és főként Horváth Ernő kutatásai) eredményeként jelentős nagyságú ősnövény-gyűjtemény jött létre a szombathelyi Savaria Múzeumban, mely a környező vidék flórájának fejlődéséről nyújt érdekes ismereteket. Új, helyi fajokat is sikerült meghatározni, ilyen például a Sé község mellett megtalált törpe juhar faj a több mint hárommillió évvel ezelőtti felső-pliocén időkből. A vidék jelenkori képének kialakításához jelentősen járult hozzá vízfolyásaink szakadatlan mozgása, mederváltoztatása és a bőséges áradásokból visszamaradt mocsárvilág. Környezetünk talán leglátványosabb átalakulása a mai Szombathely területén és környékén egykor létezett hatalmas mocsárvilág eltűnése volt. Emlékét halványan őrzi még néhány földrajzi név (Sás-tó, Nád-tó), ezeket térképeink a mai napig feltüntetik. Meg kell emlékeznünk a környék meleg és hideg vizű forrásairól is, amelyek bizonyosan fontos szerepet játszottak emberi kultúránk korszakaiban. Az utolsó jégkorszak idején még működő melegvíz-források helyét figyelték meg a Szombathelyhez közeli Gencsapáti község mellett, innen van egyébként adatunk szórványos felső-paleolit kőeszközökről is, valószínűleg nem véletlenül. A XVIII. századból származó leírás még megemlíti a város körül a római időkben művészien megépített forrásfoglalatokat minden égtáj felé.
-----Szombathely új városnegyede építkezési munkálataihoz kavicsbányát nyitottak az 1970-es években a város nyugati szélénél. A később felhagyott bánya 1978-82 között természettudományos kutatások (Horváth Ernő ásatásai) színhelye lett, amelyek fontos új eredményeket hoztak a helyi flórafejlődés történetéhez. A talajrétegekből előkerült virágpor vizsgálatát, a pollenanalízist az MTA Botanikai Kutatóintézete (Zólyomi Bálint) végezte el 1979-ben. Kiderült, hogy a bányában az Ős-Gyöngyös elhagyott medrének feltöltődött rétegei mintegy 10 ezer esztendő növényzetének és állatvilágának maradványait őrizték meg, hű képet nyújtva természeti környezetünk folyamatos és jelentős változásairól. A 10 ezer éve még fátlan tundrai tájból a melegedő éghajlat hatására évezredek alatt fenyves erdőkkel, majd vegyes lombos erdőkkel borított vidék lett, gazdag erdei aljnövényzettel, mogyoró cserjésekkel, dióval, vad gyümölcsökkel, ligeti szőlővel. A rétegekben az időszámítás előtti 6. és 4. évezredek idején gabonapollenek is megjelentek, bizonyítékul számunkra a kőkori falvak nem túl távol húzódó megművelt földjeiről és gabonatermesztéséről. A séi kőkori településről búza leleteink is vannak (Skoflek István meghatározása). Egy marék agyaggal kevert búzát lapulevélbe csomagolva a séi falu egyik kemencelapja alatt találtunk meg, a kiégett agyag megőrizte a növény lenyomatát. Feltételezzük, hogy az acsalapu görcsoldó hatású, a mákhoz hasonló hatóanyagát már ismerték a falu lakói, és a növény nem véletlenül került e fontos helyre.
-----Kevés állatcsont került elő kőkori falvainkból. Ezek vizsgálata (Vörös István munkája) bizonyította a szarvasmarhatartást, és a környező vidék vadon élő állatainak, az őznek, gímszarvasnak, nyúlnak és hódnak a vadászatát. A séi falu lakói szép edényeiken más háziállataikat, így a kecskét és sertést is ábrázolták, edényfedők díszítéséül pedig vadmadarakat formáztak meg. A vidék vízi világának egyik főszereplője lehetett gyönyörű prémes állatunk, a hód, amelynek léte a jégkortól a 20. századig követhető itt, ekkor tűnik el végleg helyi állatvilágunkból.
-----A kőkori falvak nagy területeket borító, sűrű felszíni nyomai ellenére ma még kevés feltárt településrészletet ismerünk és temetőiket még nem kutattuk. Az i. e. 6. évezred végén már cölöpös szerkezetű, hosszú házakat építettek, hasonlóakat a Burgenlandban és Alsó-Ausztriában feltártakhoz. A házakból származó agyagtörmelék csapolt deszkafák lenyomatait is megőrizte (Kisunyom, Dozmat). Falvaink több települési rétegről tanúskodnak és valószínűleg időközönként visszatérő lakosságról. A falvak több hektáros kiterjedése bizonyosan nem egyidejű lakottság eredménye volt.
-----Vidékünk első monumentális építészeti alkotása az újkőkorban készült el. Ez a Sé község mellett feltárt nagyméretű árokrendszer, amelynek rendeltetését ma még nem ismerjük. Feltételezhetően a település védelmére szolgált, erre utalhat a sáncból és két párhuzamos árokból kiépített, ovális alakú erődítés, a bejárást segítő keleti kapu (földhíd) és az északi oldalon a fából készült hídszerkezet. Európában néhány évtizede folyik a kőkori árokrendszerek intenzív kutatása. Úgy tűnik, szinte egyidőben jelentek meg Európa sok vidékén a közösen végzett emberi munkának e különös létesítményei az i. e. 6-5. évezredek folyamán. Egykori rendeltetésükre alig lehet következtetni, többféle célt is szolgálhattak, olykor kultuszhelyként vallási tevékenység helyszínei voltak.
A séi újkőkori erődítés rekonstrukciója: a kapu mellett (1),
az északi fahíd helyén (2) és az erődítés metszete (3)
Kötényt viselő női agyagszobor, idol (kiegészített) az 1996-os séi ásatásból
(az újkőkori lengyeli kultúra alkotása)
-----A séi lelőhelyen is kerültek elő vallási rendeltetésű tárgyak nagy számban, ezek azonban nem egyidősek a használatban lévő - még nyitott - árokrendszerrel. Az 1996-os utolsó ásatási kampány során az árkokkal körülzárt területen a legkorábbi kerámiát készítő helyi népesség, a vonaldíszes kerámia kultúrájának települési nyomait tártuk fel. Több helyen is megfigyeltük, hogy a településnek e legkorábbi jelenségeit összefüggő égési réteg fedi. A védelmi árok alján pedig az elpusztult fahíd vastag szenes nyomait találtuk meg. E jelekből úgy tűnik, hogy a legkorábbi séi települést külső támadás pusztította el. Érdekes tény, hogy az alig 15 km-re délre fekvő kisunyomi azonos korú településen is megfigyelhettük ezt az égési-pusztulási réteget.
-----A séi falu élete azonban folytatódott tovább. Régészeti anyaga azt mutatja, hogy a 2. periódusban új népesség lakta már a területet, új anyagi kultúrával, melynek kialakításában az Adriai-tenger partjáról érkezett jövevények (Danilo kultúra) is részt vettek. A véleményünk az, hogy a séi régészeti leletanyag az új, Lengyel-kultúrának nevezett kulturális periódus teljes idejét, mintegy ezeréves időszakot képviseli. Az építményeket, hulladék- és egyéb gödröket a különböző korszakokban egymásra ásták, így ma már az egyes települési rétegeket szinte lehetetlen elkülöníteni. Egy-egy objektumot azonban ki tudtunk választani, melyek leletanyaga jellemző lehetett az egyes korszakokra. Ilyenek: a lengyeli kultúra kialakulási időszakából a sok vonaldíszű kerámiát tartalmazó 19/a gödör, az árokrendszer feltöltésébe ásott, már a kialakult lengyeli kultúrát képviselő 25/d és 26/b gödrök, vagy a későbbi lengyeli időszakra utaló 40/a gödrök anyaga. A legkésőbbi lengyeli periódusból csak szórványos leleteink vannak.
A párhuzamos radiokarbon adatok Ausztriában és nálunk is azt jelzik, hogy a két különböző eredetű népesség, a helyi késői vonaldíszes és zömében déli, balkáni származású lengyeli nép néhány száz esztendeig egymás közelében élt, valószínűleg békés mindennapi kapcsolatokkal. A lengyeli kultúra kialakulása legkorábban a nagy észak-déli útvonal mentén, a mi területünkön történhetett meg az i. e. 6. évezred végén. Hét-nyolcszáz évnek kellett eltelnie még, amíg a kultúra átterjedt Északkelet-Magyarországra is (pl. Aszód települése az i. e. 4200-3800 közötti időből).
-----A séi település régészeti leletanyaga a lengyeli kultúra körén belül sok egyedi, jellemző vonást mutat. Ez a kőkori közösség kiemelkedően magas színvonalú kerámiaművészetet, edényfestést és emberábrázoló kisplasztikát teremtett. Kapcsolataik követhetők Burgenlandon, Alsó-Ausztrián át Morvaországig és Csehországig. A hasonló kulturális jelenségek valószínűleg mélyebb, rokonsági (nyelvi?) köteléket is jelentettek.
-----Az európai régészetnek érdekes feladata lehet a dalmáciai kőkori Danilo kultúra létének, mozgásának és hatásainak kutatása. E kultúra megjelenésével kapcsolható össze a földművelő életmódra való áttérés az adriai tengerpart mentén. Ma már tudjuk, e nép feltűnése a mi vidékünkön és egyidejűleg Északkelet-Itáliában is jelentős kulturális változásokat eredményezett. Kőkori leleteink az adriai tengerpart kultúráival való folyamatos kapcsolatot bizonyítják.
-----A séi település 3. periódusából, mely már a feltöltődött ovális árokrendszer fölé építkezett, nagyon sok vallási rendeltetésű tárgyi emlék maradt ránk. Különösen érdekesek a főként nőket ábrázoló agyag szobrocskák (idolok), amelyeket kialakult rítus alapján feldaraboltak és szétszórtak a település területén. Valószínű, hogy nagyméretű, dúsan festett díszedényeik is női alakot jelenítettek meg, és jelképként kerültek kis, kútszerű áldozati gödrökbe. A sok finom, festett kerámia díszítő motívumait vizsgálva úgy láttuk, hogy a minták jelentős része Nap-ábrázolás vagy Nap-jelkép. A séi kőkori közösség vallási gyakorlata olyan kialakult agrár rítusok, termékenységi szertartások meglétét mutatja, amelyekhez hasonlóakat később a nagy ókori vallások körében lehet megfigyelni. (A feldarabolt egyiptomi Ozirisz, a széttépett, trák eredetű Dionüszosz, a görög Démétér és Perszephoné kultusza a földalatti szent üregekkel stb.). Érdekes lesz megvizsgálni az Európa-szerte kibontakozó újkőkori Nap-kultusz egyre szaporodó jeleit, emlékeit, sőt szentélyeit és az égitestek mozgásának követéséből megszületett csillagászati ismeretek kőkori bizonyítékait. A séi kerámiákon alkalmazott festészet olyan geometriai stílust is teremtett, mely a különböző geometriai formákkal már átalakítási műveleteket végzett. Nem tudhatjuk, ez csupán díszítési játék volt-e, vagy út a geometriai tudomány megszületése felé?
-----Újkőkori kultúráink körében jeleket és jelcsoportokat tudtunk összegyűjteni, melyek kerámiákon és idolokon őrződtek meg. Jelentésüket többnyire nem ismerjük, néhány esetben sejtjük csupán. A jelek nyilván a kőkori közösségek számára ismert tartalmakat hordoztak, és érdekességük, hogy többet közülük az évezredekkel később kialakuló európai írásrendszerek betűjelei között fogunk viszontlátni (V-X-Y-M-A-C stb.) Feltételezzük, hogy a forgó kerék ismerete is megszülethetett az újkőkori lengyeli kultúra idejében, hiszen számos díszítési motívum, több agyagból és kőből készült ékszer bizonyítja a kör szerkesztésének hosszú gyakorlatát. Megemlítjük, hogy néhány séi festett kerámiatöredéken kézikorong használatára utaló nyomokat is megfigyeltünk.
-----E színes és kulturális emlékekben gazdag világ az i. e. 5. évezred közepe táján szinte nyomtalanul eltűnik. A későlengyeli időszak kerámiaformái ugyan kapcsolódnak a korábbiakhoz, de eltűnik a ragyogó, sokszínű festés róluk, nagyon ritkán vörös vagy fekete színnel mázolják az edények külsejét vagy peremét. A változások okát ma még nem ismerjük. Szombathely környékén felszíni megfigyeléseinkből és ásatásainkból is azt az érdekes adatot kaptuk, hogy a vonaldíszes falvak általában a késői lengyeli időszak települési rétegével zárulnak. Feltételezhető a lakosság egy részének továbbvándorlása, de az is, hogy az itt maradottak eltérő kultúrájú közösségei már összeolvadtak. A korai lengyeli kultúra hordozóinak észak felé vezető útja tisztán látható; a morva- és csehországi kutatás bevándorlókkal hozza kapcsolatba a helyi festett kerámiás kultúra kialakulását. Megemlítjük még a sok hasonló kulturális jelenség mellett egy különös edénytípus: a zsámolylábú edények séi és morvaországi előfordulását.
-----A sok településnyom változatlanul sűrű vagy hosszabb ideig tartó lakottságot jelez környékünkön. A korszak emlékeit még alig kutattuk, de tudjuk, hogy már ismerniük kellett a réz megmunkálását, és ez a társadalom lassú átalakulására is hatással volt. A szerszámkészítésre használt kőzetek bányászata elvezetett az ércek megismeréséhez. A séi faluban már találtunk megmunkált, csüngőnek használt antimonit darabot, de a gabona zúzására szolgáló kőlapok is sokszor fémtartalmúak. A vidékünk újkőkori életében oly nagy szerepet játszó Kőszeg-Rohonci-hegyvidék jelentőségét tovább növeli, hogy a gazdag kelet-alpi érces provincia része, és megindul az elérhető, felszín közeli rézércek, később az antimonérc kitermelése is.
-----Az ércek olvasztásának technikáját a későbbi tudományos magyarázatok mindenütt a kerámiakészítés fejlettségével, a magas égetési hőfok elérésével kapcsolják össze. Vidékünk vonaldíszes és lengyeli kultúrájú falvaiban is az i. e. 6. évezred végén már felbukkan az a fekete, olykor grafitmázas finom kerámia, amelyet magas hőfokon égettek.
Jelek és jelképek a séi újkőkori ásatások anyagából: kerámiákon (1-8) és csontfaragványokon
Díszedények női viselet ábrázolásával. Lelőhelyük: 1. Sé, újkőkori település (lengyeli kultúra),
2. Csákánydoroszló, rézkőkori temetkezés (badeni kultúra)
A rézkori Retz-GAjáry típusú fazekasság díszes korsója Vas megyéből
-----Régészeti emlékeink között megjelennek az első egyszerű rézöntvények, a lapos balták, később a súlyos rézcsákányok. Sajnos, szórványként ismertük meg ezeket, nem régészeti feltárásokból, hiteles lelőkörülményekkel. Egyelőre csak feltételezzük, hogy a velemi Szent Vid hegyén a későbbi virágzó bronzművességet megelőzően rézmegmunkálás is folyt. Mindenesetre, rézkori kultúráink kerámiai nyomai megtalálhatók Velem-Szentvid régészeti anyagában. A szórványos rézeszközök gyarapodó csoportja figyelhető meg Szombathelyen és környékén. Ez következménye lehet a jelentős lakosságszámnak, mely folytatódik a java rézkori Lasinja kultúra idején is. A réz mellett vidékünk népe megismerkedik az arannyal is. Ma már csak irodalmi adataink vannak a Szombathelyhez közeli Vassurányból származó rézkori aranykorongról, mely a Stollhof-Csáford típusú dunántúli ékszerek köréhez kapcsolódik. XIX. századi régészeti szakirodalmunk papi melldísznek nevezte meg, felismerve a vallási életben való nagyon valószínű szerepét.
-----A késő lengyeli időszak kerámiai hagyatékában még egy érdekes változást észleltünk. A településeken nagyon sok szűrőedény jelenik meg ekkor, és velük együtt széles, áthidalt kiöntővel ellátott tálak is. Talán bort készítettek az edényekben, amelyhez a környék vad gyümölcsei, sőt a gyakori ligeti szőlő adhatták az alapot. Kisunyomi településünk egyik kisebb építményében kilenc kiöntős tál maradványait találtuk meg egymás közelében. Bebizonyosodott, hogy az ivásra szolgáló egyfülű korsó típusa sem a rézkori Lasinja kultúra idejéből származtatható nálunk, hanem jóval korábbról, a lengyeli időszak közepéről. Sé településén áldozati gödörből került elő legkorábbi egyfülű korsónk, melynek hasonmását az ursprungi (Alsó-Ausztria) hamvasztásos lengyeli sírban találták meg.
-----Az elmúlt harminc év régészeti kutatásai elsősorban a helyi neolitikum (i. e. 6-4. évezred) történetéhez hoztak új ismereteket. A bronzkor és vaskor (i. e. 3. évezred - időszámítás kezdete) eseményeit ma még csak vázlatosan tudjuk összefoglalni, főként a jövőbeli kutatási feladatok kitűzésével. Vidékünk kapcsolatai a bronzkor évszázadai alatt látványosan átrendeződnek: a déli, nyugat-balkáni kötődés helyett meghatározóan a tőlünk nyugatra-észak-nyugatra települt kultúrákhoz kapcsolódik népeink története. Az átrendeződés mögött kereskedelmi kapcsolatok változásait is látjuk, de kimutathatók népi vándorlások is. A bronzkor elején még délről északra tartó vándorlást bizonyít területünkön a gyönyörűen díszített kerámiáiról híres Vucedol-kultúra megjelenése Szombathely környékén. Fazekasságának hatásai a helyi Makó-kultúra leletanyagában is fellelhetőek. A Makó-kultúrát néhány kisebb hulladékgödör mellett egy műhely maradványa képviseli Dozmat községnél, amelynek félkész kőbalta leleteit már megemlítettük. A kultúra több díszített tála került elő Szombathely területén, jellegzetes kereszt alakú mintázatuk talán Nap-szimbólum, és az edények kultikus rendeltetését jelzi.
-----Északról vándorol területünkre az újabban Lajta csoportnak nevezett, késő-harangedényes korai bronzkori népesség. Csepreg mellett feltárt temetőjükben először találtunk egyszerű bronz ékszereket: a ruházatot összekapcsoló bronztűt és fülkarikákat. Az újabb vándorlások és a kereskedelem átrendeződése mögött sejthetően a bronz előállításához szükséges nyersanyagok vagy a bronzból készült termékek megszerzésének szándéka rejlik. A bronzkészítmények anyagának széles körű vizsgálatából Mozsolics Amália és német kutatótársai már az 1960-as években kimutatták egy északnyugat-magyarországi korai bronzöntő műhely meglétét. Az itt készült bronzokat a magas antimontartalom jellemzi. A Kőszeg-Rohonci-hegyvidék újkorban művelt rézérc és antimonit bányái helyi gyártási központot feltételeznek az őskor idején is, bizonyítékaink azonban csak a késői bronzkortól vannak: ezek a gazdag Velem Szent Vid-i öntőműhely leletek. Bizonyító adat lehet talán egy korai bronzkori öntőminta Rohoncról, vagy egy nagyobb korai bronzkori raktárlelet Északnyugat-Magyarországról, közelebbi lelőhely nélkül. Fontos az a tény is, hogy Velem Szent Vid-en megtalálták annak a bronzkori kultúrának kerámiáit, amely vidékünkön elsőként foglalkozott bronz kereskedelemmel. Ez a Gáta-Wieselburg kultúra, melynek magyarországi elterjedési területét sikerült pontosítanunk és a kialakulásáról is van elképzelésünk.
Szombathely területén előkerült korai bronzkori díszített tál beljseje (Makó kultúra)
-----Feltételezzük, hogy a rokon morvaországi Aunjetitz kultúra kialakulásához hasonlóan történt meg a Dunántúl északnyugati sarkában a gátai kultúra létrejötte. Morvaországban egy elő-aunjetitzi periódus régészeti anyagát lehetett kimutatni. Nálunk is kezd körvonalazódni egy eddig ismeretlen leletcsoport, amely főleg Szombathely területén jelenik meg a gátai kultúra helyi előzményeként, és kerámiája rokonságba hozható a morvaországi elő-aunjetitzi leletkörrel. Megpróbáltuk összefoglalni e kerámiacsoport jellemzőit (Szombathelyi csoport), és felsorakoztattuk néhány távolabbi lelőhelyét is.
A bronzkori gátai kultúra edényei Szombathely területéről
-----Az i. e. 2. évezred közepe táján területünket benépesítő gátai kultúra életéről nagyon keveset tudunk ma még. Csak szórványos, véletlen leletekből lehetett a megtelepedésükre következtetni. Megbolygatott temetőik főleg a Répce és a Rába folyó mellékén kerültek elő, sajnos a viseletüket díszítő szép bronz ékszerek többnyire elkallódtak, nem jutottak múzeumba. A Rába mellett sűrűsödő emlékeik azt mutatják, hogy a kultúra határozott védelmi vonalakat, határokat alakított ki, és a fontos kereskedelmi útvonalakat is kézben tartotta. Velem Szent Vid-i leleteik az érctelepek megszállását és használatát bizonyíthatják.
-----Szombathely területéről is főleg szórványos kerámiáikat ismerjük. A város legmagasabb pontján (Püspökkert) a római romok alatt nagyméretű őskori épület maradványait tárták fel, amelynek kevés leletanyaga a kultúra utolsó időszakából származhat. Véleményünk szerint a gátai kultúra idején Szombathely területének jelentősége megnőtt a rajta áthaladó észak-déli útvonal növekvő használata miatt. Ez időben már folyik az északi borostyánkő kereskedelme, de még a Földközi-tengeri és egyéb eredetű ékszercsigákkal, kagylókkal való kereskedés is. A bronzkereskedelem jele lehet az az érdekes tény, hogy a gátai kultúra nyomait megtalálták a rézércekben gazdag Tirolban is.
-----Régészetünknek fontos feladata lesz a jövőben a gátai kultúra előzményeinek, településeinek és temetőinek, egykori társadalmának és tárgyi hagyatékának a kutatása. Elterjedése összefüggő törzsi területet rajzol ki, amelynek kultúrája jelentősen eltér a Dunántúl szomszédos területeinek kultúráitól. A gátai időszak végén telepszik meg Szombathely területén az úgynevezett (ál)zsinegdíszítésű kerámiával (Litzen kerámia) jellemzett Lajta vidéki népcsoport. Településük a város északi részén, a borostyánkő út mellett feküdt. Kerámiáik a nyugatról érkezett korai halomsíros kultúra fazekasságával való egyidejűséget bizonyítják. Ez a település, amely 1981-ben került felszínre a kámoni városrészen, kiemelkedik jelentőségével a többi, korábbi őskori lakottságra utaló nyom közül. Régészeti leletanyaga több évszázados folyamatos életet mutat a falu területén a késői bronzkortól a korai vaskorig. A településnek csak kis részletét tártuk fel ásatással, a felszíni leletek és települési jelenségek hosszan húzódnak a Perint patak partján északi irányban. A helyi fazekasság jellemzői a hatalmas hombáredények, és feltűnik a leletek között egy bronzöntő minta töredéke is.
Bronz nyakperec végződéseként megformált emberi fej.
Itáliai eredetű ékszer a korai vaskorból, valószínűleg Szombathely környékéről
-----Több régebbi lelet jelezte már, hogy Szombathely területén valószínűleg bronzöntés folyt, ezek a városszéli bányákban talált szórványos nyersanyagtöredékek, bronzlepénydarabok. Voltak adataink széthordott bronz raktárleletekről is a városnak a Perinttől nyugatra fekvő területéről. A bizonyosságot egy gazdag későbronzkori bronz kincs szolgáltatta nemrégiben, mely a város délnyugati nagy temetőjében került elő.
Bronz ékszerek: nyak-, kar- és lábperecek a kelta időszakból. Lelőhelyük: Sárvár (1-2),
Alsóújlak (3-5), Kisunyom (6-7), Csepreg (8), Velem-Szentvid (9)
-----Azt már tudjuk, hogy hegyvidéki két későbronzkori "ipartelepünket", a velemi Szent Vid csúcsot és a Ság hegyet bronzkincsek sora jellemzi, még környéküket is nagy raktárleletek veszik körül. A Szombathelyen talált bronzkincsek növekvő száma a település területének szintén kiemelt társadalmi rangját bizonyítja. A környék későbronzkori települési nyomai és a kellően még nem kutatott halomsír csoportok a töretlenül folytatódó sűrű lakottságra utalnak. Új jelenséget képvisel helyi történetünkben a Kisunyom mellett megbolygatott kőkamrás halomsír, melyben igazi fegyveres harcost temettek el súlyos bronzaival együtt. A fokozódó fegyverkezés nyomait az öntőműhelyek mintakészletei is megőrizték, a Ság hegyi és Velem Szent Vid-i bronzművesek a divatos ékszerek és mezőgazdasági eszközök mellett főként a harcosok számára készítettek nyílhegyeket, dárdavégeket és harci baltákat.
Késői kelta korongolt kerámiák a szombathelyi Csónakázó-tó helyéről
-----Feltételezzük, hogy a városnak és környékének területén kultuszélet nyomai is előkerülnek majd. Emlékeztetünk a környék gazdag vízi világára, a sok természetes forrásra, amelyek gyakran szerepeltek kultuszhelyként az őskori, de későbbi időkben is. Ezért nem tartjuk lehetetlennek az umbriai eredetű kis bronzszobrok, szentélyleletek felbukkanását Szombathely környékén a korai vaskor idején, az i. e. 6. században. E leletek nem egyedüliek a korból, ezt a környék néhány nagy halomsírjának újabb ásatásai bizonyították. A Vaskeresztes község mellett feltárt kőépítményű sírokból a meggazdagodott helyi katonai arisztokrácia életéről és haláláról kaptunk képet. Leleteik: az itáliai eredetű sisak, lószerszámok, az ékszerek, a halotti lakoma szertartásának festett és fémrátétes gyönyörű edényei, a bronzedényben kevert fűszerezett bor olyan életmódról beszélnek, amely nagyon közel áll a görög arisztokrácia homéroszi világához. Tudjuk, a költészet és a zene már része volt az életüknek. Egy Sopron környéki halotti urnán ábrázolt férfi lanttal a kezében tanúsítja ezt, mint jelképe a helyi énekelt irodalom létezésének.
-----A vaskeresztesi gazdag halomsírok közelében bronz kincset is találtak e korból. Umbriai eredetű a leletegyüttes bronz edénye, amelyben női ékszereket helyeztek el: fibulát, kar- és nyakpereceket, díszített lemezeket, Nap-ábrázolásos csüngődíszeket. Az áldozati lelet akár szentélyből is származhatna. Sé község mellett áldozati gödörből olyan fémedényt utánzó kerámiatál került elő, melynek díszítése a halotti kultusszal hozható kapcsolatba. Úgy tűnik, mintha a kultuszleletek sűrűsödnének Szombathely körül a korai vaskorban.
-----Területünk gazdag itáliai kapcsolatait idézi még egy picénumi bronz nyakperec, melynek néhány évszázaddal későbbi változatát korai kelta csontvázas sírban találták meg Vép község területén. A kelta időszak kutatása nagyon sok feladatot ró majd helyi régészetünkre. A betelepülő kelta törzsek településeit és temetőit alig ismerjük még, a kutatás főleg szórványos leletekből próbál történeti következtetéseket levonni. Úgy látjuk, hogy az i. e. 3-2. századok kelta leletei Vas megye gyepvasérces területein csoportosulnak főként, bizonyítják ezt a Vasvár környékén vagy a Répce mellékén gyűjtött adatok. A Rába folyását végigkísérő leletek az Arrabiates ókori törzsi név valódiságáról vallanak. Ebből az időből az alsóújlaki kelta temető térképét meg tudtuk rajzolni a leletmentett sírok alapján. Itt egymástól távol fekvő hamvasztásos sírokból kerültek elő a viseletről és fegyverzetről tanúskodó mellékletek és a korongolt kerámialeletek.
-----A késői kelta időszak, az i. e. utolsó évszázad emlékei megszaporodnak a Rába mellékén és Szombathely körül is. Települési leletanyagokat ismertünk meg, és felszíni megfigyeléseink is vannak a késői kelta házcsoportok elhelyezkedéséről a patakok partjain (Arany-patak melléke, a Sorok és mellékpatakjainak vidéke, Söpte környéke stb.). A Rába vidékén a kelta népesség császárkori továbbélésére is vannak adataink, például az Ivánc melletti halomsírok vagy a Körmend-várkerti i. sz. 1. század végi női sír, melyben a bennszülött készítésű kerámiák mellett római terra sigillata edények utánzatait is elhelyezték. A sír halotti rítusa hűen követte a mintegy háromszáz évvel korábbi alsóújlaki kelta temető temetkezési szokásait.
-----A késői kelta periódus jelentős építkezési munkálatokkal hagyott nyomot vidékünkön, mely a bójok törzsi területéhez tartozott. Velem Szent Vid településének bronzkori virágzását követően a második látványos építési korszak erre az időre esik, a hegycsúcs nagy záró sáncait ekkor emelik, de utcáinak, belső építményeinek egy része is az i. e. utolsó században készült. Egy műhelyként meghatározható épület késői kelta kerámiái között római kori töredékeket is találtunk, ez a település római foglalás utáni továbbélését bizonyíthatja. A késői időszak kelta emlékei a földvár lábánál, Velem község területén is előkerültek. Ha vidékünket a Noricumi királyság részeként foglalta el a római hadsereg, Velem Szent Vid valóban városias kiépítettségű települését azonosítani kellene az írott forrásokból ismert noricumi városok valamelyikével. Nem hihetjük el, hogy e kövezett utakkal, kő-fa-föld kombinációjú erődítéssel, ivóvízzel ellátott, ipart és kereskedelmet űző nagy város az időszámítás kezdete körüli idők névtelen történelmi szereplője lett volna.
-----A Rába melléki kelták monumentális létesítménye az Ostffyasszonyfa-Földvár majori erődítés, melynek fából készült kapuépítménye a korai római katonai táborok mintájára épült. A földvár leletei között előfordultak római kori kerámiatöredékek is.
-----Szombathely területének késői kelta kerámiái főként grafitos anyagú, hatalmas hombáredények. Az egyidejű település helyét még nem ismerjük, feltételezzük, hogy a Perint-patak és az oladi dombsor között húzódhatott, a mai Csónakázó-tó helyén és környékén. A Borostyánkő-út közelében fekvő település piachely lehetett, erre utalnak Szombathely kelta éremleletei és a római kori városfal közelében felbukkanó római köztársaság kori pénzérmék. A helyi verésű, velemi típusú kelta pénzek elterjedési körzete nagyjából a történelmi Vas megye területével esik egybe, körülhatárolva valószínűleg egy különálló törzs birtokában lévő földet.
-----Néhány gondolattal zárjuk a város kialakulását megelőző évezredek emberi történetét. Egyet kell érteni az etnográfia véleményével, mely szerint a táj meghatározó tényező, a vidék és mindenkori lehetőségei szabják meg az itt élők életmódját, életvitelét. Az útvonalak használatának jelentősége korok és kultúrák fölé emelkedik. Az elmúlt évszázad néprajzi jelenségei vizsgált területünkön ugyanolyan kötődéseket mutatnak például észak felé, Morvaország vagy délre, Horvátország és Olaszország irányába, mint a történelmi őskor évezredei alatt. Tanulmányaink során felfigyeltünk a hagyományok szinte időtlen erejére, a Vasi-dombság és a Cseh-morva-dombvidék kulturális-népi kapcsolatainak hosszú történetére az újkőkor, a bronzkor és a vaskor idején is. A szellemi élet mély hagyományőrzéséről csak mostanában kezdünk széleskörűen vizsgálódni. Elgondolkodtató tényként említem meg, hogy Magyarország területén egyedül nálunk a népi tejes edények oldalára a rontást elhárító három X jelet karcolnak. E három kereszt jelet megcsodálhatjuk a magyarszecsődi középkori templom keleti oromfalán is. Ma már tudjuk, hogy a jel először a séi neolit település egyik festett csészéjén bukkan fel nálunk hétezer évvel ezelőtt, és a Nap jelképeként került az áldozati edény falára. A három kereszt később a görög Apollonnak mint Napistennek szimbóluma lett. Jelenkori népi művészetünk a kőkori Nap-kultusz emlékét őrizte meg edényein.
*
Ez a közlemény egy nagyobb, bőségesen illusztrált és szakirodalmi jegyzékkel ellátott tanulmány összefoglalása. Reméljük, hogy az azonos című tanulmány is hamarosan könyv formában megjelenhet. Készítése nagy örömet szerzett e sorok írójának, hiszen hosszú idő után úgy írhattunk helyi történelmet, hogy eddig ismeretlen korszakok újabban előkerült emlékeit is áttekinthettük.
-----Szeretnénk érdeklődést kelteni e nagyon messzinek tűnő múlt iránt, mert tudjuk, hogy a távoli múlt nagyon sok örökségét magunkban és környező világunkban éltetjük tovább. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
